Emlékezés fájdalmával
Írom szomorú soraimat
Siratok anyát,apát
Testvéreimet,rokonaimat

Mert hiába viszem száz virágom
Nem térnek vissza soha már
Csak az emlékük a szívünkbe
Ami mindig vissza,vissza jár

Csendes az est,hold felkelőben
Millió gyertya ég a temetőben
A menny leköltözött a földre
Csillag özönnel,ragyogva teríti be

Emlékeink ezek a fénylő csillagok
Szeretet hozzátok kiköltözik
Szeretet,mit nem feledünk soha
Szívünkben fájdalom,hull könnyünk zápora

Nyugodjatok szépen csendben
Rokonok,ismerősök,jó barátok
Az élet rögös útját már megjártátok
A jó Isten vigyázza örök álmotok

Hálánk  és zarándok utunk hozzátok vezet
Nem feled benneteket soha az emlékezet
Legyen könnyű az álom,nyugodjatok csendesen-
Szívünk miattatok fáj,nem ad vigaszt semmi sem.

Emlékezés,hála gyertyáit én is meggyújtom
Szívemben égő fájdalom
Remény hogy találkozunk
S gyertyafényben együtt lobogunk

2O14.1O.3O.Mosonmagyaróvár