Elhangzott Táltos, Zebegénytől, 1035-ben megtartott utolsó Szeren.
( Szemerkélt kivonat az "Utolsó Szer" c. színjátékból.)
Vigyázzatok!
Ma, a törvényt osztogató idegen előtt bujkál a szó,
és a hajszolt értelem. Látjátok magatok is,
múltat-sorvasztók lepték el falvainkat,
városainkat, és a sáncokat is.
Silány koncokért, árulók gereblyézik köztetek
a rovást ismerők rendjét, és egyre kevesebb már,
aki félve rejteni tudja ősi Istenét.
Figyeljetek, vigyázzatok, mert mind csak
tanácsot ád, de a tanács mögött törvényt ért,
s az a törvény nem a mi törvényünk.
Ugyanazok diktálják, hazug tennivalójuk sorját,
és ki bujdokolni megy, ki a hegyek közé, és
jaj a messzi országba bujdosók lelkének!
Ezért magatokban, lelketekben mégis ősi
törvényeinket kövessétek. A lelkiismeret
tükrében álljatok mindenkoron. Figyelmeztetőül
hagyjuk a minden korban élő magyariak
táltosai, nemes magyariak vezetői felé,
hogy időben a haza, s a nép sorsáról
népünk érdekében a Szert megtartsák.
Rajtatok múlik, miként végzik vezéreink
e bajt hozó népséggel a haza sorsát.
Résen legyen minden ember, minden lélek,
mert ahol egy idegen megjelenik,
azt követi a többi is. Lassan csalárdul ellenünk
fordítanak minden közibünk vetett törvényt.
Vigyázzatok!
A rút szakállasok,
ragacsos-kezűek széthordják, Atilla király,
és Árpád vezér örökét, e földet, és e hazát!
Ne engedjétek!
Mert hatalmuk érdeke átlép minden határt,
és vér, és jaj a kísérője. Nyomorúságot,
szegénységet osztogat keze, szája.
Szövetségesed nem lehet a gyűlölőd!
--Szemetekbe mosolyog, és ellopja hazugan
az életet, gyermeketek életéből a jövőt.
Véssétek az utódok emlékezetébe,
hogy az idő kezdetén kezdődött
múltunk minden kincsét,
lelketekben, s az ősibbnél ősibb szavaink
világában keressétek.
Mindent megtaláltok ott, amit Istenünk
örök időtől fogva a végtelen időig bízott reánk.
Örök figyelmeztetőül hagyom rátok kincses
múltunkat, s a mély időben születő lelkek vigyázását.
Amit láttam, azt mondtam, amit hallottam,
azt adtam tovább.
Rátok bízom a magyar nép hitét, lelkét,
jövőjében múltja, ősi rovását,
s a szívének örök kincsét, a dalát!
Minden Táltos nevében:
Koppány Úr volt táltosa, Zebegény.
Ősi időszámításunk, 1700 évében, április 21-én.