​/Unokatestvéremnek, 
Máté Imre 56-os forradalmár költőnek
írónak, műfordítónak München /

Éveket versekbe fűzte
várt némán hangtalan
bánatát rímekbe szedte
nem várta őt a haza
önkéntes száműzetése csendes
csak a vers a vigasztaló
forradalmár lelke lobban
gerince egyenes
nem megalkuvó
besenyő lelke lángoló
szabadság és haza
számára nem üres szó
ízes magyar beszéde
nem pusztába kiáltozó
életét mérlegre tette
egyik oldalt lehúz a serpenyő
lángoló lelke elcsitul
fáradt már a
forradalmár táltos besenyő

Mint feldobott kő
visszatér e honba
ki eltékozolta hős fiait
megbocsát az üldözőknek
mert megmaradt neki
a hazaszeretet és a hit
haza helyett én köszöntelek
vedd tőlem e pár sorom
ígérem én nem felejtem
tetteid és jó szíved kedves
rokonom….+

 2OO6.11.11.Mosonmagyaróvár