Egy bukott angyal itt fekszik a hóban,
megkérdezem: - Te angyal vagy valóban?

Azt mondja: - Persze! Csak elveszett a lelke,
azért kell itt lenn hánykolódnia,
mert száműzte a szent kolónia.
Hisz fenn a mennyben nem szabad remélni,
nem szabad félni és rossz útra térni,
nem vágyhatsz többé forró csók után,
nem játszhatsz dalt a néma zongorán.
Szabad repkedni kék felhők között,
szabad harapni tejszerű ködöt,
lábat lógatni bárányfelhő szélén,
lehet cikázni csillagerdő mélyén.
Bátran beülhetsz az ég fogatába,
megmártózhatsz a nap sugarába',
de nem gondolhatsz életre, halálra,
ételre, italra, barátra, családra.
Ki ezt megszegte végleg elveszett
és büntetésből a földre esett.

A bukott angyal itt fekszik a hóban,
és én tudom, hogy angyal Ő valóban.