Külhonba vándorolt magyarjainkhoz
/Dr.Smuk András tiszteletére/

Ó külhonba futott magyarjai a világnak
Új hazát,hont,nyugalmat hol találnak
Két nehéz zsákban szívetek hordjátok
Egyikben elhagyott,másikban új hazátok

Az új haza tán befogad
Nyújt békét,megélhetést,oltalmat
De szülőhaza az egy,a gyökér
Szívet az ember nem cserél

Az új haza,dolgos napokat ígér
Lehet szép házad,otthonod
De,ha a gyökér örökre elszakad
Nem lehetsz a világban boldogabb

Ó Golgotára vándorló magyarjai a világnak
A sors nektek milyen életet szánhat
Egyik zsák a múlt,soha el nem múló szeretet
Másik zsák a jelen,csavarja szívetek

Mert másként énekel a madár
Másként száll a felhő
Vándor lelketekre megnyugvás nem jő
Elszakadt gyökér helyett,új nem nő

Vándor lelketek mindig vágyik haza
Szülői hont a szívetekben zárva
Nem felejtitek a szülői házat
Érzitek,mindig haza várnak

S ha mégis úgy hozza a sorsod
Az utat hazafelé megtalálod
Boldogság önti el szívedet
Szárnyakat kap,repülni tud lelked !

Mosonmagyaróvár.2O11.O5.14.
/Az 1956-ban külföldre menekültekre emlékezve./
..............................................................................
Dr. Smuk András, az Európa-Club bécsi Magyar

Kultúregyesület Elnöke.
==============================================