Ismeretlen erő a homlokod
templomára felvésett öntudat
oszló tegnapok gőzölgő holnapok
között akarat tévelyegve kutat
szinte elérhetetlen a végcél
bicsaklik térded illan bűverőd
mielőtt a célodhoz elérnél
elnyel majd az űr a sötét erőd
csontodban az idő halkan perceg
Te csak magadban tovább lapozol
lomha órák és pergő percek
valahol benned és közben sehol
az egyik halvány mint egy fájó név
a lágyan fénylő kopott sírkövön
egy távoli csillag indul feléd
hogy könnyé ázzon tőle az öröm
a másikba egy élet belefér
és édes minden mi utána jő
kárpótlást ígér a kacér ledér
erkölcsű színekben feslő jövő
ha felveszed vakmerőn harcodat
nincs egyebed rozsdás csorbult vértnél
óvatosan titkold rejtsd el magad
mást kapsz jutalmul amit reméltél.

2014. május 16.