Szórjunk szirmokat a boldogságra,
csipkecsókra ébredjen a hajnal,
szálljon áldás mindenki házára,
fénycsepp legyél az üde harmattal.
Mosolyodtól sarjadjon a vetés,
a madárdaltól bő termés legyen,
a Nap is száműzte a szenvedést,
kisimul a zöldellő réteken.
Meghitt a reggel, ablakát nyitja
a megannyi tündöklő szeretés,
úgy bontja szárnyait a vers, mintha
eddig nem lett volna rím a nevetés.
A partját cirógatja a tenger,
összeér a pihe- puha csenddel.

Összeér a pihe- puha a csenddel,
előttünk hó- tisztán csillog az út,
színekben fürdöm, meghitt a reggel,
a fecske a párjához odabújt.
A kertben tarka lepkék táncolnak,
lírába szelídült az ősi láng,
csicsergő madarak csodálóznak,
fűszálakra hajlik a tölgyfaág.
A lombok közé fészkelte magát
ezernyi tüneményes pillanat,
télen sem kell nekünk a nagykabát,
a szerelem mindig velünk marad.
Ihletből ihletbe merítelek,
én ma a mindenségre festelek.