Csak egy kevert, kis, korcs kotorék,
bundája tépett gyolcs, a színét
váltogatja, léte véletlen,
egy parkban amikor ráleltem,
megbűvölt kitágult írisze,
mert a kivert fájdalom benne,
akár a lelkiismeretem
is lehetne, azóta követ,
mozdítana hegyet és követ
értem, nemességét nem értem,
csodálom, ha megroppan térdem,
lehet, hogy majd csak ő kísér ki,
vérengző farkasok kései,
koldussá vált, rongyos ivadéka,
vagy én őt az utolsó sétára,
a megmaradt, közös makadám,
tudom, rövid, faján, fajtáján
már nem töprengek, csak egy kis koszt,
szerény kvártély a bére, a koszt,
a port róla lesimogatom,
mesélem néki jajom, bajom,
taszítanak az ember-falkák,
megértőn csóválja a farkát,
nemesít, őrizget engemet
feltétlen, állati szeretet.
2014. 04. 30.