Eljött végre a mi szép tavaszunk,
szívdobbanásunkban a teljesség,
a türkiz égtől szárnyakat kaptunk,
oly közeli már minden messzeség.
Gyermekké lettünk most újra, mesél
a tó vize, mosolyra hív a táj.
A kis tücsök is csak nekünk zenél,
Isten tenyerében vár ránk a nyár.
Vidáman kacag velünk a világ,
a vén cigány épp nótánkat húzza,
virágokat bont a tavaszi ág,
kezét a szivárvány felénk nyújtja,
a ragyogó fényben nincsen határ.
Nézd: táncol a hét petty a katicán.

Nézd: táncol a hét petty a katicán.
fuvoláznak a mezők, a rétek,
átugrik a szél a tűzkarikán,
és az élet szinte újjá éled.
Pillangó száll, rózsáról, rózsára,
illatozik az felhőrengeteg,
a mindenség, ajtaját kitárja,
begyógyítja a vérző sebeket.
A hold, álmaidat kitalálja,
halkan indítsd útnak a hegyeket,
egy dallamban a lelked is látja,
érezd a csillagösvényeket.
Sétál az idő, csobbanás várja,
szórjunk szirmokat a boldogságra.