/Lénárdos haiku/
A kéz ujjai, lágy mozdulata, szárnyak,
mint a madárnak, messze repülnek,
S a kar együtt integet új élmény vágyat.
De ha titokban nyúl, érzéssel, utána,
a kitárt újjak araszok, nézik
az érintés valóság akaratait
Vajon hól érint két távolabbi ujjbegy,
szétrakott újjak közül érzékiségben,
hogy ne vedd észre, mégse az intimitást?
Vajon mit jelent a jel, melyet értek én
fájó hiányban, érintés nélkül.
De más ki nem tud semmit, hogy értékeli?
A kéz ujjai, lágy mozdulata, szárnyak,
mint a madarak, messze repülnek,
S a kar egyedül int már örök búcsúzást.