Már csak egy veszély fenyeget, aggaszt,
mi lesz akkor és történik velem,
ha most elmész és egyedül hagysz,
magányom marad és a félelem.

Kinek mondom el a bánatom,
örömöm, ki ad egy pohár vizet,
ha Te elhagynál azon a napon,
virágot, gyümölcsöt kinek viszek.

Ha borongó kedven már meguntad,
kínjaim, szenvedésem nem szánod,
jeleim akkor is feléd futnak,
bár nem csilingel szavad, a szánod.

Amit érzek, az már halhatatlan,
az élet nem oszt nekem új lapot,
benne vagy az örök pirkadatban,
megégettek minket a csillagok.

A fonyódi kriptavilla szoborpárja

2014, 04. 06.