Leszáll az est, gyertyák fénye lobban
Felköszön az égre, visszavilágít a földre..
Üzenetünk elkísért benneteket örökre...
Néma a sír, de aki él, benneteket soha nem felejt el...
Gyújtom gyertyámat, emlékezem,
s mondom imámat.
Kedves szüleim,testvéreim, férjem,
Kislányom,rokonaim, ismerőseim nem feledve..
Elmentek Ők az örök mezőkre..
Életükről Isten, így rendelkezett...
Emlékük csak nekünk fájdalom,
Könnyíteni lelkem bánatát, emlék gyertyát gyújtom.
Velük vagyunk most is gondolatban,
Szeretetük, emlékük örökké a szívünkbe van..
Írom soraim, de nincs vígaszom...
Csak az együtt megélt emlékeket magamban sorolom...
Nyugodjatok hát sírotok mélyén örökre...
Aki szeretett, ismert benneteket, soha ne feledje...
Megtettetek mindent, amit a jó Isten engedett...
Életetek során kiszabott nektek...
Nyugodjatok hát a csendes temetőkben..
Sírotokon nyíljon a hála virága,a szeretet lángja égjen...
Mert, aki ismert, szeretett...hull a könnye,
Fáj szíve, s soha nem feled benneteket.
Könnyeim hullnak némán, hangtalan...
Gyertyám gyújtom az esti homályban..
Csillagok égnek értetek fenn az égen..
Gyertya fénye örökké elkísér...
S találkozunk, ha Isten akaratából,
Az én életem is egyszer végettér...
Mosonmagyaróvár.2026.10.31.
Dáma Lovag Erdős Anna.
