Isten tudja, nem számoltam,
hányszor jártam újra-újra
sántikálva, ugrándozva,
fel lihegve, le libegve
ezeket a lépcsőket,
Isten tudja, nem számoltam,
hányszor vitt erre az utam.

Gyermek voltam, jeges úton
fűszálakba kapaszkodtam.
Hetvenen túl
a korlátot simogattam.
Édesanyámhoz kapaszkodtam,
ragaszkodtam.

Már ritkábban járok erre,
fel-felnézek az egekbe,
hívogat a magas ég,
vonz a szép kék messzeség,
Kapaszkodok, bár maradnék,
- mert sok dolgom van itt még.

2026. október 24.

TM