Időről-időre, sokszor a tükör előtt időzve
Oly sokszor álltam én. 
Vajon ki lehetek én? 
Az emberek miért nem látnak, ki vagyok én?
Miért e sok teher, amit a vállaimon cipelek?
Kinek és miért?
Kérdéseimre sokáig választ nem kaptam.
Mi Atyánk, Mi Anyánk, 
Jól tudják, miért.
Válaszom ezen sorok között él.
Hajamban hullám, mint a tenger hulláma.
Színe arany, mint a nap.
Szemem kék, mint az óceán.
Csókom forró, mint a tűz.
Ölelésem fehér.
Fény vagyok!
Aki örökké benned él!
Én vagyok! 
Aki feltétel nélkül, végtelenül szeret! 
Föld vagyok! 
Akiben testet öltesz!
Angyal vagyok! 
Védelek és féltelek!
Harmónia vagyok!
Aki ott van mindig, mindenben! 
Föld vagyok! 
Aki utad végén magába fogad.
Király Angyal vagyok!
Korona és Glória ragyog
Örökké fejemen!

TM