Nem múlhat el ami még nem volt a mienk, amiért a szívünk megrepedt.
Nem múlhat mert feljön minden este a hold,
s az égen ezer csillag fényesen ragyog,
s ha felkel a nap oly lassan kicsit lustán,
de ha szikrázó fényét szétteríti,
ébred újra a világ.
Az éltető fény ad még reményt,
hogy szívedben ott élek én,
s nem hunyt ki a láng van még egy kis parázs,
melyből loboghat újra a tűz és ránkragyog
a boldogság.
Szemedben még látom csillog a fény,
mint fák derekán a hajnalban megcsillanó
őszi dér.
Az ősz színei lassan átváltoztatják a tájat,
de szívünknek ez még a remény színe,
hogy ölünkbe rejthetjük vágyaink
izzó lávafolyamát mely elborít
és magával sodor.
Még hiszünk, remélünk,
szeretünk,
ez ad új erőt a holnaphoz,
hogy szemed íriszét újra láthatom.
Isten kísérjen minket az úton,
s ha utunk összefut valahol,
ott leszünk mi igazán boldogok!