Mikor a világ már összetört,
és nincs hova menni.
Mikor szeretnél,
de nincs már kit szeretni.
Mikor a percek ólomként hullnak,
és megállni látszik az idő,
mikor a tegnap szebben fáj,
mint az a szép jövő.
Mikor a szél már neved felejti,
s nem vár az ajtóban senki,
csak az emlék ül csendesen
egy megfakult sarokban.
Mikor a remény utolsó lángja
hamuvá lesz a szélben,
csak Isten halk suttogása
marad veled az éjben.
S ha már azt hiszed, minden véget ért,
és nincs tovább, csak a csend maradt,
talán éppen akkor születik meg
egy új holnap... egy új pillanat. 

TM