Látszólagos csend, nyugalom,
befelé hulló könnyeimet
lassan elfojtom,
apróra tört lelkem darabjait
összesöpröm,
a szemétbe öntöm,
Istenemhez könyörgöm!
Nincs vita, rég kész a lista,
ki, mikor és hova.
Adott a gravitáció,
rombol a civilizáció,
jön az invázió,
él a szitkozódó,
az embert próbáló életek
vad versengése, s velünk van a nyomor apró
szépsége, ami mind-mind
életünk része.
Sokszor az ész sem érti,
mit miért tesz,
s hogy ebből aztán majd
még mi lesz.
Világunk összeomolni készül,
a rossz győz a jó felett?
Nincs, aki ítél efelett?
Nincs, ki megálljt parancsol? - Hisz már látszik a szörnyű jövő,
mely életeket elvevő,
a földünket elsöprő, megjósolt jövendő.
Még van egy hajszálnyi remény,
Istenünkhöz könyörgöm én,
mentsen meg minket,
büntesse meg a tetteseket,
és adjon erős hitet, gyermekeinknek élhetőbb életet!

TM