Ma gyönyörű szépségű szeptember végi
őszi napunk volt,
már délelőtt a nap szikrázó fénye
a színesre fesfett faleveleken
landolt!
A színes falevelekkel egy enyhe
őszi szellő vidám kacagással
játszadozott,
miközben felborzolta avart, mely
a fák tövébe már rég lehulott!
Huncut szellő gyorsan továbbszállt,
s az avarból egy kis sündisznó
álmosan kikandikált!
Aludni készült őkelme már,
de a szellő játéka felzavarta,
s elűzte álmát, és most ebben
a szép időben sétálni próbált!
A téren a padok megteltek
emberekkel,
melyek az őszi napsütésnek örültek
élvezettel.
A gesztenyesoron pár kisgyermek
a lehulló vadgesztenyét szedegeti,
melyből majd a sok kis kéz csodákat
fog alkotni!
A gyermekek kacagásától hangos
a játszótér,
az idősek boldogan nézik, és eszükbe jut
ifjúságuk, ami nem is volt olyan rég!
Napfürdőzik a táj, a zöldülő őszi vetés,
sajnos az idén esőből volt igencsak kevés!
Lassan minden gyümölcs a télre van eltéve,
a szőlő leszüretelve, készül az új bor belőle,
kerül majd biztosan az asztalunkra,
és jókedvünk lesz majd tőle.
Már csak pár nap, és jönnek az emberes hónapok,
reméljük, lesznek még csodaszép nappalok.

2026. szeptember 29.

TM