Szeged városom, elmentem tőled, elhagytalak!
Virágaid elhervadtak,
Emlékembe bezártalak.
De soha nem feledtem szép arcodat!
Sok év múlt el, idő szaladt,
Gondolatom veled maradt.
Újra látom szép orcádat,
Virágba borult tereidet, utcákat.
Virág nyílik minden téren,
Fák mesélnek nekem csendben.
Hol jártál, mikor mi vártunk?
Közben megnőtt minden águnk.
Csodálom szép tereidet,
Régi fények köszöntenek.
Tisza habján csillog a nap,
Napfény város, elhagytalak!
Keresem régi szülőházat,
Csodálom megnőtt rózsafákat.
Hűs szellővel köszönt az öreg platán,
Új-Szeged Népkert során.
Szomorú szív hozott, ami bánt,
Visszatért hű fiad hozzád.
Itt alussza majd örök álmát,
Megpihenni hozzád tért meg,
Hol várta őt az ősi fészek.
Hull a könnyem, mint a zápor,
Virágot hoztam, onnan, távol.
Te örökre őt befogadtad,
Szeged, hazai földben elringattad.
Sírva zeng itt a Dóm harangja,
Rókusi templom és a többi visszhangozza.
Alkotóját kíséri lélekharang zúgva,
Utolsó útján, síron túl is zengve-búgva!
Legyen áldott e földnek mélye!
Hol virág nyílik bánat helyébe,
Tisza folyó csendben ballag,
Csak ő ismerte álmainkat!
"Napfény városába", Szegedre visszatérve!
(lovag Vincze Ferenc gépészmérnök, tanár)
+2022.09.05. Mosonmagyaróvár, eltemetve Szeged, 2022.09.14.
(Meghalt Édesanyja névnapján, Rozália nap)
TM
