Hol vagytok ti régi barátok?
Hol vagytok igaz barátságok?
Elvesztetek, vagy meg sem születtetek?
Felszínes a világ, megvan nélkületek.

Belép életedbe, mint váratlan vendég,
helyet foglal, vállon vereget, mulatni hív,
pedig csendre volna kedved, vagy beszélgetnél,
jól kisírnád magad, vállán megpihennél.

De csak egy útitárs, ’s ha épp nincsen senkije,
gondjai poggyászát tenálad teszi le,
ha bajban vagy, messzire menekül,
lassan rájössz, jobb neked nélküle, egyedül.

Pedig minden embernek szüksége van társra,
megértő, szerető, igaz barátságra,
kit éjfélkor is hívhat, ha nem tud aludni,
és enged bármikor elérzékenyülni.

Vele örül, vele nevet,
ha ő maga nem is ér el sikereket,
a gordiuszi csomón megoldást keres,
vita után várja, mikor nyújthat kezet,
mert közöttük élő a szeretet.

De felszínes a világ, kiégett és kapzsi,
mindent gyorsan és egyszerre szeretne megkapni,
és habár egyenként mindenki szeretetre éhes,
a tömegvonzásnak ellenállni gyenge, nem képes.

Hol vagytok ti régi barátok?
Hol vagytok igaz barátságok?
Elvesztetek, vagy meg sem születtetek?
Felszínes a világ, megvan nélkületek.

2026. szeptember 12.

TM