Hová lett a romantika?
Másról szólt a madár dala,
mást ígért a tavaszi szél.

Eljött az ősz, te rám néztél,
szavaim közt melegedtél,
mert tudtad, jön a hideg tél.

Elvetted a takarómat,
kinyújtottad a karodat,
nem azért, hogy engem ölelj,
csak azért, hogy magadra lelj.
Takarékon égett a láng,
így beszélget két jó barát,
változékony időjárás,
melengeti át a szobát.

Neked adom a plédemet.

Másnak adom a szívemet,
kinek fontos a jókedvem,
ki felemeli, ha leejtem.
Győzött a te igazságod.
Megérte, ha elveszíted
mosolyom, s a barátságot?

Pedig csak egy kiscica volt.
És te rácsaptad az ajtót.

2026. szeptember 18.

TM