Ragyog a nap, száz sugarát ontja,
Szeptemberi fényben úszik a fák lombja.
Színezi a levelet sárga, rőt színben,
Bújócskát játszik a fény az erdőben.
Kis patak csobban, csendes útját járja,
Színes falevél hull néha rája.
Gesztenye, makk koppan a földre,
Teríti az útra, színes levélszőnyegre.
Mókus ugrál, ágról-ágra kutat,
Nagy munkában van, gyűjti mogyorókat.
Madárdal elcsitult, énekét nem zengi,
Vadgalamb búg, s felel a rigó neki.
Csend honol az erdőn, szeptemberi fényben,
Üresség tátong a vándormadarak fészkében.
Pók harmatcseppből fonja fonalát.
Gyémántcseppként ragyognak a fényen át.
S ez a szeptemberi béke nyugalommal betakar.
Arcom fürdetem a nap sugaraival.
Az erdőben kacaj veri fel a csendet,
Kis unokám örül a színes levélnek.
Örül a tájnak, a színes világnak,
Levélhullásnak, patak csobbanásnak.
Gesztenye-szedésnek, makk koppanásnak,
A szeptemberi park minden csodájának.
