Az emlékek poros padlására léptem,
A felfelé vezető lépcső nyikorgott.
Reméltem a múltban ott lapul,
A történet mely kacajra gyújt.

A polcon hevertek, porosan várakozva,
Események, történetek, akár régi lemezek,
De jókedvet, humort, egyik sem rejteget.

A jelen lefedi a vicces részek javát,
Egy -egy felvillanó kép ellobban,
Akár a csonkig égett gyertya láng.

A pályázat ideje hamarosan lejár,
Poros padlásom pókhálót sző
emlékezetem falán.

Ha mégis valami csoda folytán,
A történet életre kel, rám talál,
Ígérem azonnal megírom,
bár az idő már réges-rég lejárt.