Ha valóban magam lennék
Nyári mezőn virágoznék
Halványkék lepkévé válnék
Alkonyatkor hozzád szállnék
Párkányodon megpihennék
Billegetném szárnyaimat
Rejtegetném mosolyomat
Úgy várnám, hogy észrevegyél
Újhegyedre fölemeljél
Szépségemben gyönyörködjél
Kedves szóval becézgessél
De látnám, hogy nem figyelsz rám
Gép előtt ülsz, rajta széplány
A kezeid elfoglalva
Billentyűzet fogva tartja
Beszélgetsz a képernyővel
Mit sem törődsz az élővel
Párkányodról fölreppennék
Szelek szárnyára feküdnék
Vigyen oda, hol élet van
Megkeresném boldog utam
Tarka rétre visszaszállnék
Ha valóban magam volnék
Csak lepkékkel kergetőznék.
2026. augusztus 13.