Kiült a nap az égbolt peremére,
Tűzet rakott óriás kemencébe...
Hajnal hasadt fénylő sugárral,
Meleget ontott az eltikkadt világra...
Turbékoló galamb a hajnalt köszönti,
Jó reggelt, jó reggelt, ideje felébredni.
Bárányfelhő nincsen, gazda elkergette,
Sugárzásra van most neki nagy kedve.
Betekint nagy szemével a tó közepébe,
Illegeti, nézegeti magát megelégedve.
Óriás tűzkorong fénye ragyog benne,
Tükörképét látja, mint tündér tánca lenne...
Augusztusi napkorong felhajt az égre,
Mintha száz tűzparipája lenne.
Hintójából kilépve mosolyt küld a vidékre,
Termést érlelő dolga van, azt most elvégezze.
Mosolyog az alma, köszönti a napot,
Érő szőlőről letörli a harmatot.
Hajnalka virág is kinyitja kelyhét,
Virágok közt elsőnek ő köszönti a napkeltét.
Természet felébredt, már alig várta,
Kisüssön a nap fényes koronája.
Dalol a pacsirta, vidám, szép a hangja,
Nap felé repül, üdvözlőt dalolja.
Mosonmagyaróvár, 2012. augusztus 4.
TM
