Táncot jár a szél,
a réten kevereg,
kerget levelet és álmot,
pár pillanat, és messze lebeg.

Jön egy percre, elsuhan,
nevet vele a bokor ága,
meghajol a vadvirág,
csak csend marad nyomába'.

Leül a por, leszáll a levél,
nyugalom borul a tájra,
kitárva az ablakokat,
napsugár néz be a házba.

TM