Vers szavak nélkül, éjszakák álmok nélkül,
Mindennek maga helye, tavasznak, ősznek,
Minden csillagnak fenn a sötét égen,
Összes tengeren, hol hullámok tépnek.
Aranyalmáknak hely, hova essenek,
Tolvajoknak házakat lessenek,
Kutyáknak csont és bot jussul,
Farkasnak futása lassul.

Nyájat a pásztor vezesse,
Egy halott testet, mit a lélek kereshet,
Lépteinknek felszállva a mennyekbe,
Sötét éjjeleken felgyújtva egyszerre.
Megváltoztatni az elveszett világot,
Vagy elfogadni, nincs semmi kár ott,
Kiállva a birkák tömegéből,
Villamosszékben ülve büszkeségből.

TM