Csendes korai indulás volt,
nyugodt hullámokkal,
a kicsi hajón kíváncsi,
álmos utasokkal.

Pár óra és a szél
vad táncba kezdett,
az emberek még nem tudták,
ez csak a kezdet.

Reménykedtek mindenben,
életüket féltve,
kapitányra figyeltek,
hogy megoldás kéne.

De ő és a matrózok
nagy vidáman ittak,
míg az utasok kapaszkodtak,
amibe csak bírtak.

Félelmükben elsápadtak,
hideg vízben reszkettek,
a kapitány csak nevetett,
hát nem kalandot rendeltek?

Imádkoztak, drága ég,
a matróz meg vigyorgott,
bár nem ez volt az útiterv,
semmi baj, ez megszokott.

Végül aztán kikötöttek,
ott mindenki partra szaladt,
azt hiszem, ez mindörökre,
emlékezetükben marad.

TM