Boldog már a búzatábla,
érés előtt lesz megáldva,
aranyosra festi a nap, 
ha elkészült, kombájn arat.
 
A Táblaszélen pipacs véd,
sűrű virág egymásba ér.
Mint piros szalag, úgy ölel,
a távolságuk oly közel.
 
Ez a pipacs küldetése, 
hamar hervad, rövid élet.
Közöttük a búzavirág
megbúvik, de mégis kilát.
 
Kék a színe, mint az égnek,
csodás festő a természet.
Legszélén, ha látjuk, mi van,
fehér színben a kamilla.
 
Régi idő emlék maradt, 
marokszedő csokorba rak.
Hazaviszi, megszárítja,
gyógytea lesz a kamilla.
 
Koszorú lesz búzavirág,
fejére teszi egy kislány.
Búzaszálak és a kalász, 
jelképes dísz a ház falán.
 
Aratáskor sok pipacsmag
földre hull, és ott is marad.
Tarlóhántás betakarja, 
kelteti majd napsugara.
 
2026. június 22.

Ildikó Otvos Pipacsok c. festményéhez

TM