Apám nótája

Apám hangján szólalt meg a dal,
az ő nótája volt,
a kockás abroszon borospohár,
ő pedig szívéből dalolt.

Jókedvűen kortyolt párat,
nem volt italos soha,
a vendégekkel koccintgatott,
de alig fogyott bora.

Hallgattam a meséiket,
nevettem, ha nevettek,
de azt is láttam amikor,
dühösek, és keseregnek.

Daloltak vidáman, szomorúan,
csak úgy jó ember módjára,
én már angyalokkal álmodtam,
mire eljött a búcsú órája.

Csendben köszöntek el,
hiszen aludt már a család,
hallgatásra intették,
az udvaron ugató kutyát.

Most apám hangján szólt a dal,
hallgattam a rádióban,
dúdolgattam vele én is,
csak halkan, álmodozóan.