Van egy szép táj a nagyvilágban,
Hol a nap fürdik a hegy csúcsában.
Hó takarja az ormot októberben,
Napnak ragyog, csillog fénye.
Lenn a hegyek, dombok alján
Házak húzódnak meg a lankán.
Szorgos kezek munkálkodnak,
Napkeltével ők is fenn vannak.
Báránynyáj füvet nyírja,
Vígan dalol a pintyőke, a pacsirta.
Szabadságról dala szárnyal,
Istenhez szól a fohászdal.
Hol lehet ez az ország?
Hová Isten adta az aranyát.
Tavak, szirtek, völgyek, sziklák,
Mind-mind a napfelkeltét ragyogják.
Ez az ország „Meseország”,
Megcsodálnád, hogyha látnád.
Oltárkő van a hegyek ormán,
Istenhez a fohász onnan száll.
Meseország, mese tája
Fürdik az októberi nap sugarában.
Tornyok, hegyek, tavak, dombok,
Meseországban lehetsz boldog.
Meseország meseképe,
Hol jártam - én gondolatom tükörképe.
Szavam elállt, csodát láttam,
Én bíz ezen a napfelkeltén Erdélyben jártam.
Mosonmagyaróvár, 2014. május 18.
TM
