Emlékszem rájuk, olyan kedves a pár,
Regőczy Krisztina és Sallay András.
Kaptak Istentől erőt, egészséget,
A jégtánchoz kedvet, tehetséget.
 
Lenyűgöző a mozgáskultúrájuk,
Kecsesen könnyed, finom a táncuk.
Férjemmel néztük tévében a sportot,
Európa-, világbajnokságot.
 
Amikor kijutottak idegenbe,
A nézőtér zsúfolásig telve.
Ezüst színben csillogó a jégpálya.
Sima tükrét reflektor pásztázza.
 
Ruhán népi hímzés, a zene magyar,
Hibátlan táncot kísérte vastaps.
Korcsolya éle karcolja jég tükrét,
És porzik a jégszikra szerteszét.
 
A kűrjüket megköszönik felállva,
Repül a virágok sokasága.
Ünnepély, magyar himnusz, aranyérem,
Népünk szíve telve büszkeséggel.

2018. január 30.

TM