Ó hol a dal mostanában
Hol a szép dal áradása
Mint a tenger suhogása
Közös dal hova szálltál
Otthonra te nem találtál...
Nem szól a dal az örömtől
Lelkünkben dal nem dörömböl
Nem dalolunk már a bánattól
Bús kedvünk sem zeng a szótól....
Pedig régen szállt a dalunk
Szállt örömtől együtt vagyunk
Szállt a dal a búbánattól
Szívünk is belesajdult...
Eldaloltuk keservünket
Hullattuk a könnyeinket
Csend van bíz mostanában
Elhalkult a dal magában
Nincs neki folytatója
Elhalkult a magyar nóta.
...
Mert ki dalol, hangja felszáll
Az Istennél mosolyra talál
Száll az ének fel az égig
Lelkünk tőle megnyugszik
Énekelj hát együtt velem
Megjön így a kedvem
Mindegy öröm, vagy bánat
Szálljon az ének adjon szárnyat...
Hallod ezt a dalt búsan
Madaraknak is daloló kedvük van
Nekünk dalolják boldogságát
Itt a tavasz meglelte párját…
Énekelj, ha szomorú vagy
Énekelj szomorú dalt...
Csak csend ne hallgasson
Ne engedd, szíved a bánattól meghasadjon
Dalolj velem együtt könnyebb
Kórusban, csak úgy zengjed
Megtanulsz megint örülni
Daltól jó kedvre derülni.....
Vagy hallgass-fordulj be
Ne vágyj dalra, szeretetre
Bús kedvedet ne törjed meg
Szomorú lesz dal nélkül az életed.,,,
Mosonmagyaróvár.2O13.O4.16
