Nem halk szellő, mi arcomhoz ér,
úgy jön a változás, mint harciszekér,
a tegnap még biztos, ismerős ösvény,
ma már emlék, halvány régi örvény.

Minden lassan elmúlik,
mint őszi levél, mely lehullik,
és mit féltve őrzünk, a megszokott világ,
új formát ölt, ha változik az irány.

Nem mindig zajos, van, hogy már kemény,
de néha suttog, menj csak, ne félj,
s bár bennünk marad a múlt szelíd nyoma,
a lélek egy új irányt talál haza.

Mert a változás nem harc, nem ellenség,
csak ajtó nyílik, ha jön a reménység,
és aki elengedi, mert túl van a nehezén,
önmagát találja meg csendben, könnyedén.

TM