Hunyd le szemed egy pillanatra,
engedd, hogy elcsendesedjen a világ,
nem kell most semmit tenned,
csak lélegezz, és figyelj tovább.

Minden sóhaj egy elengedés,
minden belégzés új kezdet,
ahogy a lelked lassan megpihen,
úgy oldódnak a terhek.

Nem kell küzdened, nem kell sietned,
az út nem kívül vezet már,
minden válasz ott születik meg,
ahol a csend hazatalál.

Mint lágy érintés egy fáradt testen,
úgy simít végig rajtad a béke,
és amit eddig nehéznek hittél,
lassan oldódik benne.

Engedd, hogy megtartsanak a pillanatok,
mint meleg kéz egy hűvös estén,
mert amit kívül keresel,
az válaszol bensőd csendjén.

Amikor újra kinyitod szemed,
nem leszel már ugyanaz,
mert egy darabod hazatalált,
és ott maradt benned igazad.