Égbolton suhan át a sirálygárda,
Tó vize tükrözi a mozgó árnyat.
Köröznek, majd a víz szélére szállnak,
Fényesen csillannak hófehér szárnyak.
Ladikban ül egy lány, bánatos lelke,
Órák óta vár, késik a szerelme.
Mosolyra derítik, kinyújtva keze,
Finom étekkel van tenyere tele.
Csiklandozzák a bőrét bűvölettel,
A lány szíve megtelik szeretettel.
Mutatványukat figyeli víz felett,
Repülve csőrükkel isznak vízcseppet.
Mások lebuknak kis halra vadászni,
Ilyenkor farkuk s lábuszonyuk látszik.
A csodás látvány lélekhúrján játszik,
Tőle a szeretet lángja szikrázik.
Nem várt hiába, akkor veszi észre,
Mikor mögötte a csónakon lépdel.
Bekerülve máris vonzáskörébe,
Ki bocsánatot kér, fordul eléje.
2021.augusztus 9.
TM