Kövek között csermely csobban,
Csendes most az erdő.
Őzgidának lába dobban,
Száraz a levegő.

Itt a finom, friss hideg víz,
Üdítő ereje.
Addig-addig szürcsölgeti,
Szomját oltja vele.

Lábaival kövek között
Egyensúlyban ringó.
Mellette fehér fürdőző,
Pancsoló pillangó.

Tengelicnek a nótája
Elhalkult, most iszik.
Csőrében a fiókának
Tiszta vizet viszi.

Ide jár az erdő népe,
Apraja és nagyja.
Mert a víz az élőlények
Éltető alapja.