Galambszárnyon repülnek az évek.
Mindig több lettél, utol nem éred!
Csak a gondolat, s emléked követ.
Hol szép, hol jó, hol rossz, megsúgja a szíved.
Idősödő lelkem fáradtnak érzem.
Hogy változik a világ, csak nézem...
Isten az utamon, az segít nekem.
Tudom, hogy velem van, s éltet, érzem.
Galambszárnyon repül a gondolat.
Megélt szép emlékek közt kutat.
Tudom, mi volt szép régen,
Boldog gyermekkorom nem feledem.
Drága, jó szüleim, édesanyám s jó apám.
Féltő gonddal vigyáztak ránk és rám.
Megtanítottak bennünket becsülettel élni.
Hitünkre vigyázni és az embereket szeretni.
Galambszárnyon repülnek az évek.
Erős akarat, ami még éltet.
A munka és szeretet tanított a jóra.
Egyenes gerinc, soha meg nem hajolva.
Öröm is volt bőven, bú és bánat mellett.
Tanulás miatt hagytam el a szülői fészket.
Útravaló tanácsot szüleimtől kaptam.
"Tükörbe tudj nézni mindig!"
Édesapám mondta halkan.
Galambszárnyon repülnek az évek.
Csak a gondolat, mellyel utoléred.
A gondolat, mely visszahozza dolgos, alkotó éveidet!
S a hited, ami utadon vezetett, s vezet.
Testvéreimet mindig nagyon szerettem (6)
Egymást segítettük, s kiálltak mellettem.
Gyermekeimet mindig tanítottam jóra (2).
Tudásuk és Istenben való hitük nem veheti el tőlük
senki, SOHA!
Mosonmagyaróvár, 2026. március 11.
TM