Peronon papírlapot kerget a szél,
bársonyosan simítja az arcokat,
s amikor kürt jelzi az indulást,
csipkés felhő hoz árnyékokat.

Pagodát épít az udvar csendje,
kályhacsőben füst gomolyog,
morgás ül a szoba sarkában,
gyapjúkabátban laknak a molyok.

Bogáncs akad a nadrágszárba,
levél hull a földre nesztelen,
utazó, üvegéből húz egy nagyot,
szalmaszál nyújtózik, hogy felvegyem.

Forgószél kerget ördögszekeret,
mécses űzi el a sötétséget,
a sarokban még gubbaszt az árnyék,
csöpögő csap hoz békességet.

A hajnali hideg csendet
egy csengő sikítja szét,
álomtorony dől össze,
ledöntve minden ígéretét.

Süvegcukor elfeledett íze
kóborol a nyelv peremén,
csillag pislog az este mélyén,
harmat csillog a fűszál hegyén.

Apró kavics hever a parton,
szikra száll, a tűz pattog,
tintahal feketíti a mélyet,
kecske rág egy tüskés bokrot.

A víz tükre mozdulatlan,
égre szállt egy viharmadár,
bodza feketedik a bokrok vállán,
s a lombok alatt megállt a nyár.

TM