Harmat ül a kerti széken,
szellő ringatja a udvart,
a hold sötét árnyékot rajzol
oda, hol ködpárna gubbaszt.

A párkányon megszakad a csend,
eső csorog az ablakon,
lombokra hulló halk csillogás
kopog egy korai hajnalon.

Majd egy új fény születik,
magával viszi minden titkát,
leveti az éj sötét gúnyáját,
és a reggel kitárja szirmát.

TM