Ma nem kérdez az élet túl sokat,
csak leül mellém egy kávéra,
a gondolatok kabátot akasztanak,
és csendben vonulnak árnyékba.

A mosoly is csak játékos,
mint aki aludt már délután,
de benne van a nyugodt derű
a reggel itt maradt lábnyomán.

Öröm ez is, bár kicsit halk,
mint egy kedves, jó szó,
de elég az, hogy még létezem,
és ez így mámorító.

TM