Költő örömpercei. Zsoldos István a Hanságban járva találkozott az eligazító táblán versemmel, amely Hany Istókról szól. Nagyon köszönöm István, nagy örömet szereztél. Ölel: Anna...
Hany Istók emléke...
Hallod, susog a nád!
Valaki jön, valaki itt járt,
Csobban a víz, hajlik a nád.
Hany Istók emléke szívünkbe lát,
Hanságban él a mondavilág.
Haldoklik a múlt, a lápi mocsár,
Titokzatos emberke uszonnyal
Csendben, emléke jár...
Befogadta Őt a láp világa,
"Még mindig várjuk" - mondják.
A Hanság néma, csendes, hallgat,
Újraéledő vizei köszöntik a hajnalt.
A Hanság emberbarát,
Befogadta elűzött fiát.
- Hallod, ropog a nád!
Éled az erdő, rét, mocsárvilág.
Csoda fonja köréd karját,
Hany Istók eltűnt, de várják.
Eltűnt, mint a láp,
Mikor a Hanságot lecsapolták.
De éled a mese, éled a monda,
Szaporodik a táj állatvilága.
Vizek felett napsugár ragyog,
Hanság él, Hany Istók monda jár amott.
Újra szól a pacsirta dala,
Újra fehér a sirályok hada.
Túzok lejti újra táncát,
Fácán hívja újra párját.
Hany Istók emléke még él bennünk,
Susog a nád, valaki jár!
Füzek közt a lápon csoda vár,
Csend és nyugalom rád talál!
Mosonmagyaróvár, 2022. július 11.
TM
