Réges-régen, egy eldugott, érintetlen, csendes, zöld szegletében a világnak, ott terült el Tündérvölgy. Ez a hely nem szerepel még a térképeken sem, mert a szív rejtett ösvényein lehet csak odatalálni. A Völgyet örök tavasz járta át, és a fák olyan magasra nőttek, hogy leveleik megérintették a csillagokat.
   Tündérvölgy közepén állt az Örök Élet Forrása, melynek vizét csak az arra érdemes állatok ihatták. A Forrás titkát őrizte egy hatalmas, gyönyörű erdei állat, Csodaszarvas, a Völgy szent védelmezője.
   Csodaszarvas nem volt akármilyen állat. Bundája hófehér volt, mint a legtisztább tél, de nem ettől volt különleges. Agancsai aranyfényben úsztak, és minden mozdulatát apró szikrák kísérték. Ahol a patája a földet érte, ott zöld fű nőtt és millió virág nyílt. Szemei bölcsességet sugároztak, és mindenkit békével töltöttek el, akire csak ránézett.
   A Tündérek generációi mesélték és adták tovább egymásnak, hogy Csodaszarvas nem egy egyszerű szarvas: ő őrzi a Völgy összes varázslatát, és ő vezeti haza a Völgyben eltévedt tündéreket és manókat. Éjszaka a szarvas fénye átszűrődött a legsűrűbb lombokon is, a tündérek ezt a fényt követték, hogy hazataláljanak, mintha egy égi iránytű lenne.
   Egy napon azonban sötét árnyék vetült Tündérvölgyre. Egy irigy varázsló, akit Szürke Szívnek hívtak, el akarta lopni az Örök Élet Forrásának vizét, hogy örökké éljen és uralkodhasson. A varázsló tudta, hogy ehhez előbb le kell győznie Csodaszarvast.
   Szürke Szív a legsötétebb mágiát használta. Átláthatatlan ködöt bocsátott a Völgyre, és megpróbálta elhomályosítani Csodaszarvas fényét. A tündérek és manók reménytelenül csak tévelyegtek a sűrű sötétségben, a Völgy élete szürkülni kezdett.
   Csodaszarvas azonban megérezte a veszélyt. Felágaskodott, és hatalmas erőt gyűjtött az agancsaiban. A fény, amit sugárzott, olyan vakító lett, hogy még Szürke Szív is hunyorogni kezdett. A szarvas nem mozdult, csak állt a Forrás előtt, és a fényével lassan elűzte a gonosz ködöt. Ahogy a fény áthatolt a sűrűségen, arany sugarai megmutatták a tündéreknek a helyes utat.
   Amikor Szürke Szív megpróbált még közelebb jutni a Forráshoz, Csodaszarvas lassan, méltóságteljesen felemelte az egyik mellső lábát. A föld remegni kezdett, és agancsai most olyan erősen világítottak, hogy Szürke Szív fekete köpenye is fehérnek tűnt tőle. A varázsló szívébe a félelem költözött, látta, hogy ez a fény sokkal erősebb, mint az ő sötétsége.
   Szürke Szív, erejét vesztve, végül elmenekült a Völgyből, s magával vitte a sötétségét is.
   Amikor a köd teljesen felszállt, Tündérvölgy ragyogóbb volt, mint valaha. A tündérek boldogan táncoltak a fák között, és hálájuk jeléül tiszteletteljesen meghajoltak Csodaszarvas előtt. Csodaszarvas is, lassan, szelíden meghajolt, jelezve, hogy a veszély elmúlt, és a békét visszaállították.
   Ez azóta is így van, ha majd belépsz egy szép zöld erdőbe, a Te Tündérvölgyedbe, ott az erdők mélyén láthatod majd a fák lombján átszűrődő szelíd, aranyfényű ragyogást. Jusson az eszedbe, hogy ez Csodaszarvas fénye, amely örökké vigyázza az erdőket és völgyeket, ezzel emlékeztetve lakóikat is, hogy a legnagyobb varázslat a jóság fénye, mert benne van a természet iránti szeretet és a megújulás reményének ereje.

TM