„Híd két part között”
Hidat a múlt és jelen fölött
Ó én szegény hazám!
Már megint nehéz súlyok
Húzzák vállaid...
Hol a mai „Legnagyobb magyar”
Ki enyhíti gondjaid ?
Mély szakadék felett
Ki nyújt most feléd kezet
Ki az új Széchenyi István
Ki az ki új útra vezet?
Kinek aggódása oly nagy mint Neki
Magyar hazát összeomlástól félti
Jöjjön már egy új Messiás
Ki megoldja hazánk gondját!
Mert régi gyáraink
Romokban hevernek
Vagy pusztulásra ítélve
Vagy már bontja az enyészett
Lovakat felváltották igaz erős gépek
De árvízi eső és zivatar
Megnyitja a földet..
Tenger víz áztatja az Alföldet
Esőtől, ártól szakadnak a gátak
Nincs ki határt szab a pusztításnak
Dunai hajózás beszüntetve..
Rozsdamart hajógyár elfeledve!
Szabályozott Tiszánkat szennyezik
Amerre csak lehet
Homokzsákok ezrei
Védi a házakat és kerteket...
Ó Széchenyi István
Hol a Te tudásod?
Hova tűnt a honfiakból
A Te tenni akarásod?
Magyar anyanyelvünk szabad
De csak a megmaradt hazában
Külhonba szakadt magyarjaink
Anyanyelv használata megnyirbálva..
Elcsatolt országrészeket
Trianon ítélte kárhozatra !
Vasutak, hidak elválasztva
Gőz helyett elektromosság,
Gáz az energia..
Megmaradt országunk
Energiahiányban szenved
Hol a Te okosságod
Hol a Te terved?
HITEL is van bőven!
Csak bírjuk kifizetni
Gazdaság romjaiból
Mi fog felemelni?
Lányaink,asszonyaink
Okosodnak szépen
Egyenjogúságunkat
Kivívták már régen...
A nők sok munkájuktól
A családok szét eső félben
De gyermekeket óvodában
Iskolában tanítják szépen...
Ó Széchenyi István !
Járj értünk közben
Kérjed a Teremtőt
Szegény magyarjaid
Szabadságban éljenek meg szebb jövőt...
Mert van itt okos fő
Csak ki kéne használni
Ideje lenne már ismét összefogni
Édes hazánkat mélyről felemelni....
Lánchidat terveztem könyvem elejére
Széchenyi István előtt így tisztelegve
Hidat emelve két part között
Ha Isten is akarja minket összeköt!
Mosonmagyaróvár.2O1O.O8.2O ...
(Csak terv maradt!)
