Én nem akarok még elmúlni,
mint a nyár,
ősszel a múltban sodródni,
mert még van, aki vár.

A nap lángja még bennem ég,
nem csak egy szél tépázta árnyék vagyok,
mit elmos majd a hajnali ég.

Maradnék még inkább tűz a dermedt pirkadati égen,
hol minden perc egy aranypecsét,
s oly kedves, mint régen.

Életem hídja nem szakadhat,
nem roskadhat össze,
mielőtt elérném a túlpartot rajta,
nem tűnhetek el örökre.

Én nem akarok még elmúlni,
inkább csillagként ragyognék,
s mikor időm eljött,
egy sötét nyári éjről,
vissza az élet tengerébe hullnék.

S így lehet, soha el sem múlnék.

TM