A kék és fehér már halovány,
A piros, zöld és lila rozsdára vált.
A sárga már csupán emlékezet,
A többi szín rég feketén dominál.

Mennék, de már nincs hová,
Szállnék át a fellegeken át.
Nézném újra a csillagok sorát,
De itt is fut egy rossz szekér. 

A vasút alatti alagút színesre festve,
Egy távoli múltba visszarévedve.
Elveszett rég az a fonál,
Megkeresni sem érdemes már.

Ti próbáljátok meg és haladjatok tovább,
Küzdjetek és szeressetek egy életen át.
Rátok még sok boldogság vár,
Lépjetek az úton egyre csak tovább.

Sorra esnek le a ropogó falevelek,
Ez az év is már megint tovaszáll.
El sem kezdve, de máris elbúcsúzva,
Lassan a kedvelt 25-ről a 26-ra átfordulva.

Dunakeszi, 2025. november 11.

TM