Gyere, kedvesem,
tárd ki a szíved kapuját nekem!
Gyengéden ölelj át és hagyd,
hogy érezzem a szíved dobbanását!
Hunyd le a szemed és hagyd,
hogy szeresselek!
Gyere, kedvesem,
oly jó így veled,
a csend beszél jobban,
és szívünk egy ütemre dobban!
Ugye érzed, szeretni mily jó,
ha van, aki viszontszeret és odaadó!
Boldogsághoz apró kis dolog is elég,
egy kis figyelmesség,
egy huncut mosoly,
egy forró csók,
egy gyengéd ölelés,
hogy érezzem, szíved az enyém!
Lássam szemedben a lángot,
mely visszahozza az ifjúságom,
mely felgyújtja a tüzet,
és nem hagyja kihűlni az izzó parázst,
a szívemben égő varázst!
Gyere, kedvesem, válladra hajtom a fejem,
megnyugtat, ha itt vagy velem,
a biztonságot adod nekem!
Körülöttünk megszűnt a világ,
csak Te vagy és Én vagyunk,
és senki más!
Így szép az élet két öregedő embernek!
Légy mindig velem,
ne engedd el a két kezem!
Szeretlek, kedvesem!

2025. november 7.