Amikor elcsitul a világ,
s az est leszáll a fák fölött,
szelíd szavakkal szól a szív,
s a lelkünk csillagnak öltözött.

A múlt sebei kisimulnak,
ha elménk éltető fényt talál,
bűneink is lassan megfakulnak,
s kicsit most az idő is megáll.

Ne sírj, ha néha poros az út,
minden könny gyönggyé nemesül,
s a sötét árnyak közt is jő a hajnal,
mely minden nap újra felderül.

Az élet szép, ha észreveszed
csillagok között a lelkedet,
s meglátod a felkelő fényben
a Teremtőt, mit adott neked.

TM