"Olyan szegények vagyunk, hogy a bolhák is átjárnak a szomszédba, ha enni akarnak." - Apja szokta mondogatni, közben nevetett, de a szeme szomorú maradt. Tarisznyájából egy alma, körte, pár szem szilva csak előkerült esténként, amikor jött haza a földekről, ahol napszámba kapált, kaszált, mikor mit kellett.
     Éldegéltek nagy nehézségekkel. Matyi iskolába járt, jó időben mezítláb, ezzel nem is volt egyedül, hiszen sok szegény család volt a faluban, a téli hidegben pedig szalmával jól kitömködött három számmal nagyobb csizmában szinte melege is volt. Már nem emlékezett rá, mikor húzták először a lábára, de más nem is volt neki soha. Mintha a csizma magától nyúlt volna évről évre, mert soha nem akart a lába belenőni.
     A téli csúszkálás már egyszer a talpát elkoptatta, akkor az apja valahonnét kerített másik talpat, és a suszter bácsival megcsináltatta. Nem szidta meg, csak a fejét ingatta, motyogott valamit harciasan néző feleségére, "hogy gyerek, hát gyerek", aztán ennyi volt. A ruha is kopott rendesen, az az egy nadrág, amiről a nevét kapta, hát inkább csak folt volt mindenhol. Így lett ő a Foltos Matyi. Megszámolni sem lehetett annyi, és mind másféle.
     Ami anyjának éppen valahonnét a kezébe akadt, és még lehetett belőle darabkát kanyarítani. Régi nadrág, kötény, konyharuha, ágyterítő, kabátbélés, kapcarongy, fejkendő, még egy piros szalag is díszelgett deréktájon. A szára éppen csak leért bokáig, mert a hosszából is lyukat kellett foltozni. Ebben járt Matyi iskolába.
   A folt egyre csak szaporodott, Matyi pedig okosodott. Szerette az iskolát, vágott az esze, "mint a beretva", ahogy anyja dicsekedett vele. A tanító ezt nem is hagyta annyiban, elment a szülőkhöz, és meggyőzte őket, hogy Matyinak a városba kell menni magasabb iskolába. Igen ám, de nincs miben. A tanító úr adott egy régi inget, és egy kabátot, anyja pedig szabott, varrt napokon keresztül, kifordította a foltos nadrágot, és apja egyetlen ünneplőjéből szabott rá egy, hát minek is nevezzem, talán még egy nadrágot. Összevarrta a kettőt, így jó meleg, dupla nadrágja lett Matyinak. A lelkére kötötte, hogy a foltos hétköznap, a másik oldala ünnepnap legyen használatban. Matyi persze megígérte, mit tudta ő, hogy megy ott a városban.
     Hát ott úgy volt, hogy rövidre fogjam, Matyi lett a legjobb tanuló, még pénzt is kapott érte, amit azonnal haza is küldött szülei örömére. Segédtanító lett, azután már rendes tanító, majd kinevezték iskolaigazgatónak. Szüleit odaköltöztette magához, megnősült, fia született. Amikor kis Matyika akkora volt, egyszer megkérdezte, hogy az a foltos nadrág miért van bekeretezve a falon? Levette, kicsomagolta, ráadta fiára, és azt mondta, tudod ebben jártam iskolába, és olyan szegények voltunk, hogy még a bolhák is a szomszédba jártak enni. Erre emlékeztet. A nagymamád varrta nekem. Nagyon szép, simogatta meg a foltokat a kisfiú. Járhatok benne én is?

TM