Védett idő minden óra, perc és nap,
amikor szólsz hozzám, vagy szólítalak.
Védett idő, mit Veled tölthetek,
én Uram, én édes Istenem.
Mert olyankor lelkem udvarát kisöpröm,
hálavirágokkal ültetem be kertjét,
könnyem öntözi, sóhajom, mint a szél,
Szentlelked kíséri,
ajándékait esengve kéri,
hogy mindent feledve, ami csak földi,
Téged szolgáljalak,
Szívemnek oltárán Téged imádjalak.
Házamnak ajtaját Tefeléd kitárom,
Várom, hogy szólj hozzám,
Én Uram, Királyom!
Sebeid bekötöm, mert vérzik a Te szíved,
amikor azt látod, hátat fordít néped,
s megígérem Neked,
hogy amíg itt élek,
örökké szeretlek,
szavaid hírnöke,
szószólója leszek.
Kicsi vagyok,
tornyokat nem építek,
mert azok ledőlnek,
szeretetvirágból készítek köveket,
reménnyel ötvözve adom át hitemet.
Kéréseim feléd pici üres csészék,
megtölteni azokat csak Teveled tudom,
mert csak Veled múlik a fájdalom.
Most, hogy itt vagy velem,
Neked szentelt, és védett időmben,
párnákkal bélelem szívemnek trónusát,
legszebb szavaimmal mondok Neked imát,
mert, ki Ura Vagy a Világmindenségnek,
mégis itt vagy velem,
és úgy hívsz „Gyermekem”,
’s érzem, velem örül vagy sír
az Örök Szeretet, az Égi Szerelem.
